(Új Magyar Irodalmi Lexikon)

Ipolyi Arnold (1823-1886) néprajzkutató, történész, művészettörténész, műgyűjtő. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Pozsonyban, Nagyszombatban, Bécsben és Esztergomban végezte. 1847-ben pappá szentelték. Pár évig főúri családoknál volt nevelő. 1851-től zohori plébános, 1860-ban Törökszentmiklósra helyezték, 1863-tól egri kanonok, 1869-től a Központi Papnevelő Intézet rektora Pesten. 1872-től besztercebányai, 1886-tól nagyváradi püspök. A Magyar Tudományos Akadémiának 1858-tól levelező, 1870-től rendes tagja. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja. A Magyar Történelmi Társulat egyik megalapítója és 1867-ig alelnöke, 1878-tól elnöke. 1876-1886- ban az Országos Közoktatási Tanács, 1880-85-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság elnöke. Legismertebb, folklorisztikánkat megalapító műve a Magyar mythológia (Pest, 1854), melyben a magyar népköltészet és hiedelemvilág adataiból a magyar ősvallás rekonstruálására vállalkozott. Munkája - a viták ellenére - máig a téma legteljesebb feldolgozása, s a magyar mitológiakutatás nélkülözhetetlen tárháza. Tevékenységével a hazai műemlékvédelem, műtörténetírás és régészet megteremtője lett. 1862-ben Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével Konstantinápolyban megtalálta a Corvinák maradványait. 1859-65-ben szerkesztette az Archeológiai Közleményeket (Henszlmann Imrével). Egy beszélye a Honderű 1845-ös évfolyamában, folytatásokban található. Rendkívül gazdag anyagú, felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményét a Szépművészeti és az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi.

(Dr. Juhász-Nagy Sándor)

Ipolyi Arnold (1823-1886) történettudós, teológus, etnográfus, nyelvész, régész, tudományszervező. Monumentális alapvető műve a "Magyar Mythologia", melyben abból a feltevésből indult ki, hogy az etimológia, de mindenekelőtt a folklór (szólások, rigmusok, népszokások) alapján lehetséges rekonstruálni a pogány magyarság feledésbe merült hitvilágát. Feladatát óriási nemzetközi összehasonlító anyag segítségül hívásával és hatalmas néprajzi gyűjtőmunkájával korának legjobb tudományos színvonalán oldotta meg. Műfajilag ezt az interdiszciplináris munkát ma a "kulturális antropológia" tárgykörébe utalhatnánk - ez a tudományszak Ipolyi korában még nem létezett.

Ipolyi (aki római katolikus püspök volt), pusztán már idézett művének témaválasztásával igazolta, hogy túl tud lépni az ideologikus elfogultságok korlátain. Még inkább igazolta ezt fényes jellemével, a hazai kutúra egésze és a fiatal tehetségek iránt tanúsított önzetlen segítőkészségével. Az elsők egyike volt, aki a "megbízásos" kutatástámogatást sikerrel szorgalmazta nálunk. Ismeretlen volt számára a nemzeti elfogultság: egyformán jól és szívesen prédikált magyarul, németül és szlovákul. Felvidéki német (cipszer) gyökerű családból származott (eredeti nevük Stummer volt), mely egységesen állt a magyar szabadság mellé: három fivére szolgált a Szabadságharcban, egyiküket Lajost, Haynau halálra ítéltette (nem végezték ki).

Ipolyi Arnold gondolatainak és magatartásának eredetisége folytán nem tartozott a "hivatalos tudományosság" kedveltjei közé. Az élesebb személyi támadásoktól megvédte őt főpapi mivolta, de Csengery és Gyulai köre az akkori akadémiai klikkek kicsinyes és kíméletlen módszereivel igyekezett - sajnos sikerrel - eredményeit háttérbe szorítani, mert korszerűnek vélt primitív evolucionista nézeteikkel nem egyezett, amit az ősmagyarság monoteista felfogásáról vallott. Az idő őt igazolta.

Amikor az élettudományok köréből javasoltuk Ipolyi Arnoldot az OTKA legeredményesebb és legönzetlenebb "tudományszervezőinek" ítélendő díj névadójául, úgy véltük, az ő szellemében járunk el már pusztán azzal, hogy nem holmi szakmai szűkkeblűség motiválta a névválasztást. Természetesen ennél többről van szó. Olyan nagy ember (el nem koptatott) nevét viseli e kitüntetés, aki a tudománytámogatás korszerű eszméinek úttörője volt, s működésével a különböző világnézetű embereknek a nemzet javára való együtt munkálkodására mutatott példát. Egyszersmind személyében mintegy megtestesítette azt a kohéziós erőt, amire a magyarság történelmének legjobb pillanataiban képesnek mutatkozott.